Az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU)
2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv hatékony rendszert hoz létre a
magánszektorban vagy a közszférában dolgozó vagy azokkal kapcsolatban álló
személyek védelmére, amikor bizonyos területeken bejelentik az uniós jog megsértését. Az
irányelv 26. cikkének (1) bekezdése értelmében, a tagállamok hatályba léptetik azokat a
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az
irányelvnek 2021. december 17-ig megfeleljenek. Az említett cikk (3) bekezdése értelmében
a tagállamok e rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
A Bizottság 2022. január 27-én felszólító levelet, 2022. július 22-én pedig indokolással
ellátott véleményt küldött Magyarország részére. Magyarország azonban nem hozta meg
az irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket és nem közölte azokat a
Bizottsággal.
Miután a kormányzat számára egyértelművé vált, hogy a Bizottság nem fogja tovább
hagyni az illiberális államnak, aláássa az EU strukturális alapjait, azonnal aktivizálta
magát egy áltudományos „munkával”, melynek kelte 2025.02.03. A Szuverenitásvédelmi
Hivatal olyan vélt szuverenitást vesz védelmébe, mely ebben a formában úgy nem létezik,
hogy azt a 200.000.000.-EUR szankcióval és napi 1.000.000.-EUR kikényszerítő bírsággal
végződő menekültjogi kötelezettségszegési eljárásban (C-123/22) is úgy tárgyalta végig az
EUB, hogy a magyar Alkotmánybíróság sem tudott egyetérteni a magyar kormánnyal.
Erről itt írtam: https://nepszava.us/marczingos-laszlo-a-napi-birsagokkal-boduletesbuntetest-kapott-a-magyarallam/
„… a kormány az Alkotmánybírságot kérte fel arra, tulajdonképpen adjon védelmet az EUB
ítéletével
szemben. Az AB a 32/2021. (XII.20.) határozatában, 2021. december 7. napján kimondta,
hogy – lényegét
tekintve – amennyiben a tagállam és az EU közös hatáskörgyakorlása hiányos (nem fed le
mindent), úgy
Magyarország szuverénként gyakorolhatja jogait mindaddig, míg az EU nem tesz
intézkedéseket a hiányosság felszámolására. Az Alkotmánybíróság azonban nem foglalhatott állást az uniós
jogot illetően,
mert arra nincsen hatásköre és nem is merte elvonni az Európai Unió Bíróságának jogkörét.
Így jogi
értékelése elvont jogi fogalomként lett meghatározott, és nem a konkrét ügyben oldja fel a
vitát.
… az AB elismerte, Magyarország az uniós csatlakozásával nem szuverenitásáról mondott le,
csak egyes
hatáskörök gyakorlását közös gyakorlását tette lehetővé. Ebből arra következtettek, hogy
minden olyan
terület marad tagállami szuverenitás körében, ahol a tagállamok nem állapodtak meg a
hatáskörök
kizárólagos gyakorlásában. E triviális megállapítás nem igényelt ugyan AB-eljárást, azonban
olyan jogi
véleményt körvonalaztak, hogy a közös hatáskörgyakorlás körében a tagállam mindenképpen
fenntartja a
szuverenitását. Ehhez azonban azonnal hozzáfűzték, hogy e jog gyakorlása körében a
tagállamok
tartózkodnak minden olyan magatartástól, mely az uniós jog teljes érvényesülése ellen hat.
Magyarán, ha az
unió leszabályoz egy területet (és az EUB esetleges ítéletei ezt értelmezik is), akkor a
tagállamok nem
tesznek ez ellen semmit. Ezért érdekes a devizás ügyekben a Kúria (és általában a bíróságok),
illetve a
magyar jogalkotó eljárása a teljes érvényesülés korlátozása, avagy kizárása érdekében.
Az AB határozata számomra elfogadható érveket sorakoztat fel, magam is egyetértek azokkal
különösen
azért, mert nem tették vitássá a lojalitás elvét, a teljes érvényesülés elvét. A párhozamos
vélemények közül
kiemelhető dr. Czine Ágnes érvelése, mely utal a C-26/62 Van Gend & Loos ítéletre, az uniós
jog primátusa
elvére, a Simmenthal-ítéletre, etc. Valójában az AB nem kérdőjelezte meg azon uniós
jogforrásokat,
ítéleteket, melyeket egyébként a devizás ügyekben eljárva a Kúria és az alsóbb fokú bíróságok rendszerszinten megtesznek. Dr. Szabó Marcell párhuzamos véleménye is fontos számomra,
ugyanis a
C-16/83 Prantl-ítéletre hivatkozott, mely szerint, amennyiben a tagállam és az EU is alkothat
jogot egy
adott területen, de ha az EU jogalkotása az egész területet lefedi, teljes rendszert alkot, úgy a
tagállamoknak e területen már nincsen hatáskörük (szabályozásra).”
Az uniós intézmények jogi eszköztárát figyelembe véve a fentiek egyrészt azt jelentik, hogy a
bizottság – végső
soron bírság kiszabásával járó – kötelezettségszegési eljárást indíthat azon tagállamokkal
szemben, amelyeknek
bíróságai a saját alkotmánybíróságuk iránymutatását követve eltérnek az Európai Unió
Bírósága által
kívánatosnak tartott jogalkalmazástól.
A) Uniós jog megsértésének bejelentése
A 2019/1937 irányelvet a magyar jogba igen megkésve és hiányosan ültette át a jogalkotó,
így felettébb nem lehet kérdéses, hogy az irányelvvel ellentétes magyar szabályokat nem
lehet alkalmazni, és a nem implementált, illetve ellenkező részek helyett az irányelv
közvetlenül hatályosul.
Ám a magyar igazságszolgáltatásban nem állították fel azon szervezeti kereteket,
melyeken belül lehetséges vizsgálni a bejelentéseket.
Az uniós jog megalkotása során olyan célokat jelöl meg a Tanács és az EP, melytől sem a
magyar állam, sem pedig annak bírósága, jogalkalmazója nem térhet el.
A végső címzettek vagy kedvezményezettek védelmének megerősítése érdekében a
Bizottságnak egy
honlapon vagy egy internetes portálon keresztül tájékoztatást és iránymutatást kell nyújtania,
megfelelő eszközöket biztosítva egyúttal ahhoz, hogy tájékoztatni lehessen a Bizottságot
arról, ha kormányzati szervek és tagállamok megszegik azon jogi kötelezettségüket, amely szerint az e
rendelet
szerinti intézkedések elfogadását követően folytatniuk kell a kifizetéseket. A Bizottságnak
ezen
információk nyomán el kell járnia annak ellenőrzése érdekében, hogy az alkalmazandó
szabályokat
betartották-e, ..
2.Cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
a)„jogállamiság”: az EUSZ 2. cikkében rögzített uniós érték. A jogállamiság magában foglalja a
törvényesség
elvét, amely magában hordozza az átlátható, elszámoltatható, demokratikus és pluralista
törvényhozási
eljárás meglétét; a jogbiztonság elvét; a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának elvét; a
független és
pártatlan bíróságok által biztosított hatékony bírói jogvédelem elvét, az
igazságszolgáltatáshoz való jogot
is beleértve, az alapvető jogok tekintetében is; a hatalmi ágak szétválasztásának elvét;
valamint a
megkülönböztetés tilalmának elvét és a törvény előtÝ egyenlőség elvét. A jogállamiságot az
EUSZ 2.
cikkében rögzített egyéb uniós értékekre és elvekre figyelemmel kell értelmezni.
3.Cikk
A jogállamiság elveinek megsértése
E rendelet alkalmazásában a jogállamiság elveinek megsértésére engedhetnek következtetni
az alábbiak:
a) az igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetése;
b) a hatóságok – többek között a bűnüldöző hatóságok – által hozott önkényes vagy
jogellenes döntések
megelőzésének, helyesbítésének vagy szankcionálásának elmulasztása, pénzügyi és emberi
erőforrásoknak az említett hatóságok megfelelő működését befolyásoló megvonása, vagy az
összeférhetetlenség elkerülése biztosításának elmulasztása;
c) a jogorvoslati lehetőségek rendelkezésre állásának és hatékonyságának korlátozása, többek
között korlátozó eljárási szabályok révén és az ítéletek végrehajtásának hiánya révén, vagy a
jogsértések hatékony kivizsgálásának, büntetőeljárás alá vonásának vagy szankcionálásának
korlátozása.
Tehát:
- Igazságszolgáltatás függetlensége
- Hatóságok önkényes döntéseinek megelőzése
- Hatóságok működéséhez szükséges erőforrások megvonása, csökkentése
- Hatékony jogorvoslati rendszer hiánya
- Jogsértésekkel szembeni hatékony fellépés korlátozása, ideértve a szankciók és
prevenciók rendszerét is.
