A bíróság érvelése kizárja a Magyar Állam polgári jogi felelősségét az okozott károkért,
sérelmekért.
Az érvelés szerint a Tisztelt alperes mindenféle korlát nélkül járhat el jogellenesen, és okozhat
ezen jogellenes magatartásával kárt.
A történelem során valóban volt ilyen Államfelfogás, talán utoljára a francia abszolutizmusban,
azonban azóta talán szerencsére az államot, az állam hatalmát a társadalmi fejlődés, a
jogfejlődés korlátozta.
A Tisztelt Magyar Állam a jogsértést nem is aprózta el, egyenesen az Alaptörvényt sértette.
Alaptörvény ellenes jogalkotással visszamenőleges jelleggel hozott büntető jogszabályt a 2012.
évi C. törvény (Büntető Törvénykönyv) átmeneti rendelkezéseivel visszamenőlegesen hozott
jogszabályt megsértve többezer éves elveket (nullióum crimen sine lege, mulla poena sine lege).
A Tisztelt Magyar Állam, miután a jogsértést az Alkotmánybíróság reparálta, bírósági
rendszerén keresztül önhatalmúan felülbírálta az Alkotmánybíróságot, és döntését semmibe
véve (Kúriai határozatok), immár alkotmányellenes jogszabályi alap nélkül járt el ugyanígy,
visszamenőleges hatállyal, deklaráltan alkotmány ellenes értelmezéssel alkalmazott már
megszüntetett jogszabályt.
A Tisztelt Magyar Állam az Alkotmánybíróság többszöri döntése alapján, és csak a fellebbezést
követően volt egyáltalán arra hajlandó, hogy eljárása során ne törvénysértő módon, hanem
jogszabályoknak megfelelően járjon el.
Vitathatatlan tény, hogy Alaptörvény ellenes jogalkotással a Tisztelt alperes jogsértő módon járt
el. Az is vitathatatlan, hogy az alaptörvény ellenes jogalkalmazás is jogsértő.
Felperes az alperes jogellenes magatartása miatt szenvedett sérelmet.
Alapvetően téves, egyben riasztó az az érvelés, hogy jogellenes alperesi magatartás, felperesi
sérelem, és ok okozati összefüggés a sérelem és a jogellenesség között nem keletkeztet polgári
jogi jogviszonyt.
