Kormányzati utasítára elkövetett Politikai Bűncselekmény miatt indított Államellenes Pert a Fővárosi Törvényszék első fokon elutasította , az ítélet indoklása ellentmondásos sem felelős,sem felelősség sem következmény viszont egy el sem kezdődött perért én fizessek meg 500 ezer Forintos Perköltséget és 1.5 Millió Forintos Illetéket úgy, hogy engem hurcoltak meg és velem szemben a Politikai Üldöztetés folyamatos. A Jogalkotás Állami felelősség a Jogellenes Fogvatartás és a Hivatali Hatalommal való Visszaélés pedig bűncselekmény a Jogkövetkezmények súlyosak a Politikai Felelősség pedig szerteágazó. Dr Ujvári Tamás ügyvéd úr a Jogi Képviselőm megfellebbezi az ítéletet, az Alkotmánybírósági Határozat mindenkire nézve kötelező ennek ellenére semmibe veszik mert a Politikai Érdek ezt kívánja ezért Joggal valő Visszaélés a Személyes Szabadsághoz való Jog továbbá Tisztességes eljárás Hiánya miatt az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordulunk.
A Tényállás-
A Felperes Jogállítása szerint az alperes megsértette a személyes szabadsághoz való személyiségi jogát.
Azzal érvelt, hogy a saját ítélete szerinti mértékhez képest jelentősen elvonta a felperes
szabadságát, 2017. március 13-tól – feltételes szabadság esetén 2015. április 29-től – 2019.
március 22-ig megfosztotta szabadságától, ezen időszakban büntetés-végrehajtási intézetben
fogva tartotta. Előadta, az alperes valamennyi hatalmi ága úgy járt el, hogy a felperest
megfosszák szabadságától. A teljes magyar bírósági rendszer – így a felperes ügyében eljárt
bírák is – tévesen, joggal visszaélve értelmezték félre a nullum crimen sine lege elvét és az
Alaptörvényt is. Azzal érvelt, hogy az állam maga volt az, aki valamennyi szerve
összehangolt tevékenységével érte el azt az állapotot, ahol sem a büntetés-végrehajtás, sem az
állam jogalkalmazó szervei nem tudnak helyes döntést hozni.
Dr Szentpáli Judit bíró indoklása –
A felperes az állított személyiségi jogot sértő magatartást az összbüntetésbe foglalás hiányára
alapította. Az összbüntetésbe foglalásról azonban nem polgári, hanem közjogi jogviszony
keretében, mégpedig az állam közhatalmat gyakorló szerve – a bíróság – közjog által
szabályozott tevékenysége során határoz. A személyek alapvető vagyoni és személyi
viszonyait szabályozó Ptk. 3:405 § (1) bekezdése azonban az államot csak a polgári jogi
jogviszonyaiban vonja a Ptk. hatálya alá, míg az állam közjogi jogviszonyait a bíróság polgári
perben csak akkor vizsgálhatja, ha arra a jogalkotó felhatalmazást ad. Olyan rendelkezést
pedig nem tartalmaz a Ptk., amely szerint az állam az egyes szervei közjogi tevékenysége
során okozott kárért, és ekként a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése értelmében a személyiségi
jogsértésért felelősséggel tartozna, azaz az állam magánjogi jogviszonyba kerülhetne a
felperessel. Mindebből pedig az következik, hogy az állított személyiségi jogot sértő
magatartás személyiségi jogviszonyt a felperes és az állam között nem keletkeztet, ezáltal
nem eredményezheti az állam polgári jogi felelősségét sem.
